A Magyar Kultúra Napja zenével és verssel

Jánosházán a város önkormányzata a művelődési házban ünnepelte a Magyar Kultúra Napját január 22-én.

A Himnusz elhangzása után Balhási Imréné a Kulturális Bizottság elnöke mondott ünnepi beszédet:

Tisztelt Ünneplő Közönség!

A Magyar Kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én. Kölcsey ugyanis e napon tisztázta le a költeményét, amely Erkel Ferenc zenéjével a magyar nemzet Himnusza lett.

És mit jelent a Magyar Kultúra?

Különféle művészeti ágak különleges rendezvényekkel róják le tiszteletüket e napon. Irodalmi estékkel, rendezvényekkel, hangversenyekkel, előadásokkal emlékeznek hazánk nagyjaira. A kultúra az élet művészete, de hagyományt is jelent: az első nyelvemlék is az ősi népköltészettől egészen mostanáig.

Nagy költőinkről – mint Arany János, Ady Endre, Petőfi Sándor, Babits Mihály – mindnyájuknak eszébe jut egy kedves, szerelmes, családi légkört idéző vagy épp mélabús hangulatot tükröző versidézet. Ám ki ne emlékezne iskolai tanulmányaiból Madách Ember tragédiájára, vagy Katona József Bánk Bánjára, mely művek a mai napig a magyar érettségi tételek között szerepelnek. Érhető módon, hiszen a kultúra napján elsősorban az irodalomból, költészetből indulunk ki. Ám a magyar kultúra nemcsak költészetről, hanem képzőművészetről, zenéről is szól. Hogy itt is csak a legnagyobbakat említem, mint Kodály Zoltán, Bartók Béla, Liszt Ferenc – kérem, nézzék el!

Nagyszerű és népszerű színészeinkről nem is szólva! Latinovits Zoltán, Sinkovits Imre vagy Törőcsik Mari neve ma már fogalom. Nekik köszönhetjük, hogy felelevenítik nagyjaink történéseit.

A Himnusz zenéje után, Erkel Ferenc zenésítette meg a Bánk Bánkt is, amelyben Simándy József csodálatos hangjával a Hazám, hazám című dalban szintén megcsodálhatjuk a költőt, a zeneszerzőt és az előadóművészt. Aztán bizonyára sokaknak ismerősek a megzenésített versek Koncz Zsuzsa vagy Bródy János előadásában. A kultúra tehát a művészetek csodálatos körforgása. A költő megfogalmazza, a zeneszerző megzenésíti, a színész, az előadóművészek pedig átadják nekünk, mi pedig csodálattal és köszönettel megemlékezünk róluk.

Ám a mai kornak is megvannak a maga művészei, amelyre remélem, az utókor is ugyanolyan büszkén emlékezik, mint mi most, egykori nagyjainkra.

A kultúrát legelőször anyanyelvünkkel szívjuk magunkba, majd óvodai, iskolai foglakozásokon egy-egy népdal vagy vers, olvasmány, tanulás során ápoljuk a hagyományt.

Országszerte műsoros estékkel emlékeznek e napon különböző előadóművészekről.

Talán rendhagyó városunk délelőtti emlékezése és műsora, ám a gyermekeink – és talán nem túlzok, ha azt mondom – a felnőttek is az interneten keresztül nem biztos, hogy megismernék ennek a napnak a jelentőségét, történetét, és színházházi előadásokra is egyre kevesebbet áldozunk.

Hogy a Kultúra napján belül is mit jelent a Magyar Himnusz?

Bizonyára minden magyar embernek összeszorul a torka és könnybe lábad a szeme, mikor meghallja.

Így január 22-én, március 15-én, augusztus 20-án, október 6-án, 23-án vagy december 31-én, hogy csak a legjelentősebb, mindnyájuknak ismert és fontos eseményeket említsem.

Ám büszkén és szintén könnyes szemekkel hallgatjuk akkor is, amikor hazánk fia valamely –  legyen az sport vagy bármilyen nemzetközi – elismerés kivívásakor felcsendül a csupa nagybetűkkel írt Magyar Himnusz.

És mint minden nemzet maga alkotja saját kultúráját, úgy minden közösség is. Kis városunknak olyan közössége van, amely ápolja a kultúra hagyományait, de ugyanakkor hagyományt is teremt.

Hálás szívvel tudok csak beszélni és köszönettel is tartozom a felkérőknek, hogy erről beszélhetek.

Köszönet az óvodai és iskolai pedagógusoknak a sok színvonalas műsorért, amelyre felkészítik gyermekeinket, unokáinkat, hogy méltóképpen emlékezhessünk, ünnepelhessünk.

Köszönet a Művelődési Otthon dolgozóinak, hogy otthont teremtenek mindehhez, és hagyományt teremtenek egy-egy rendezvénnyel, koreográfiával, színpadi előadásokkal. Továbbá köszönet városunk vezetőségének, amely ehhez biztosítja a feltételeket.

Büszkék lehetünk rá, hogy minden téren vannak tehetségeink. Van néptánc szakkörünk, egyre ismertebb énekkarunk, amatőr színjátszó körünk, tehetséges gyermekeink, unokáink. Vannak – ha most nem is itt élő, de közösségünkből kikerülő – híres emberek, festők, írók és remélem, lesznek híres sportolóink is, akiknek szereplésükkor reméljük, nemcsak mint magyar ember, hanem mint jánosházi polgár is büszkén hallgathatjuk majd a Magyar Himnuszt. Ezúton szeretnék gratulálni Bors Gézának, aki a Honismereti Egyesület nevében a közösségi kultúráért végzett munkája elismeréseként oklevelet vehetett át. Szintén köszönet a helyi értékeket őrző Elekes Györgynek, aki saját, magán gyűjteményű múzeumában hagyományokat ápol.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok méltó ünneplést a Magyar Kultúra napján.

Balhási Imréné, a Kulturális Bizottság elnöke

A beszédet követően a Gombolyag zenekar megzenésített versekkel szórakoztatta a nagyszámú közönséget. Nagy sikerű előadásukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar költészetet mind többen szeressék.

Fotó: JTV