Riport Keresztes István polgármesterrel

– Keresztes István polgármester vendégei vagyunk, köszönjük, hogy fogadott bennünket. A településen jártunkban-keltünkben többfelé látunk különböző építkezéseket. Mielőtt sorra vennénk őket; Ön városi polgármesterként fontosnak találja egy város életében ezeket a fejlesztéseket?
– Nagy tisztelettel köszöntök mindenkit, örülök a lehetőségnek, hogy ismét megszólalhatok, hogy válaszolhatok a kérdésekre.
Mióta elindultam ezen az úton és mint polgármester lehetőséget kaptam, hogy tehessek ezért a településért, lokálpatrióta beállítottságú emberként minden olyan lehetőséget megragadok, ami előreviszi. Jánosháza nagyközségből városi rangra emelkedett és Sárvárhoz vagy Celldömölkhöz hasonlóan a városi fejlődés útjára lépett. Ezen az úton okosan kihasználva a lehetőségeket minden olyan döntést meg lehet és kell is hozni, amely a település érdekét szolgálja. Ehhez a forrásokat meg kell szerezni.
– Az elmúlt években Jánosházán sok látványos fejlesztés, építkezés történt, hogy csak néhányat említsek: egészségház, rendőrség, családsegítő központ, dísz tér, rendezvény tér, Ritter múzeum, Ön polgármesterként melyikre a legbüszkébb?
– Minden fejlesztésre büszke vagyok a legkisebbtől a legnagyobbig. A felsorolásból a legújabb, a műfüves pálya ki is maradt , amit szintén nagyon fontosnak tartok.

A fiatalokat megtanítani a mozgás örömére, megéreztetni velük, hogy milyen a sport által elért sikerben részt venni, nincs ennél nemesebb feladat. Vágusz Arnold igazi pedagógusként szeretettel veszi körül a gyerekeket, akikből biztos, hogy egészséges felnőtt fog válni, és ezt a sportnak köszönhetik. Ezt saját tapasztalatból merítve mondhatom.
– Melyek azok a fejlesztések Polgármester úr, amelyek jelenleg folynak a városban?
– Azt hiszem, hogy egy településen a legfontosabb, hogy normálisan lehessen közlekedni. Az önkormányzati utak felújítását befejeztük. Természetesen ettől nem vagyok elégedett, hiszen a KPM útjaink is elég rosszak, de dolgozunk azon is. Elkezdődött és folyik a járdaépítés, aki a Batthyány iskola irányába közlekedik, az látja, hogy a szép gesztenye soron teljesen megújult díszburkolatos járda épül, azt hiszem most már a Tűzoltószertárig kész is, aztán folytatják a Sportpálya irányába. A diákok a Sportpályára már az új járdán juthatnak el. Tavasszal a Várjátékok alkalmával kicsit bokatörő módon kellett a fáklyásmenetnek végigmennie a rossz járdán, azt megépítjük a várig, ezt követően felújítjuk azt a rossz állapotban lévő lépcsőt is. A következő járdafelújítás elmegy egészen a Mosó patakig, hogy a Körtvélyesi városrész is belekapcsolódhasson ebbe az új járdaszakaszba. A Mária kert, a két sétány már elkészült, ezt összekötjük, hogy a buszmegállót is jól meg lehessen közelíteni. Az Ady utca felől már kiszedték a földet.
Mire vagyok a legbüszkébb? Hát erre mindre!
Látjuk, hogy a TSZ iroda egy része is le lett bontva, ott is egy új épület fog kinőni nemsokára a földből.
A temetőről se feledkezzünk meg: természetesen Jánosházán élő embereknek is meg volt az igénye, hogy méltó körülmények között tudják elbúcsúztatni az elhunytakat, ezért egy ravatalozót is szeretnénk, annak az engedélyeztetése folyik. Múlt hét végén hívott a járási hivatalvezető úr, hogy már az utolsó akadály is elhárult, és meg fogjuk kapni az engedélyt.
Mindenki láthatja, hogy a Városháza tetején is építkezés folyik, új tetőszerkezetet és fedést kap. Ezzel megindul a Városháza külső felújítása is.

Szeretnénk visszaadni az épületnek azt szép patinás külsőt, ami jellemző volt az első Városházára, ami még az 1700-as években állt itt. Igaz, hogy annak kelet-nyugat irányú volt a fekvése. Tudjuk, hogy az sajnos leégett, az újjáépítés után kapta ezt az észak-déli fekvést.
A fejlesztésekben azonban nem lehet megállni, terveink közt szerepel az idősek otthona. Ha az sikerül, arra leszek a legbüszkébb.
Ebben az évben választások lesznek, bízom benne, hogy a jánosházi állampolgárok értékelni fogják azokat az erőfeszítéseket, azokat az eredményeket, amit a mostani képviselőtestület tagjaival elértünk, mert azért azt tegyük hozzá, hogy minden fejlesztés mögött bizonyos döntések vannak, és ezeket a döntéseket illetve az ezekhez szükséges forrásokat a képviselő testületnek kell meghozni.
Ne legyen kampány ízű, de én szerettem velük dolgozni, természetesen voltak viták, ahol munka folyik, történnek ilyenek. A végén mindig eljutottunk oda, hogy egy pozitív döntés született, a megfelelő forrásokat hozzátéve meg tudtuk tenni azokat a fejlesztéseket, amiket a város érdekében meg kellett tenni.
– A fejlesztések mögött valóban látszik az Ön lokálpatriotizmusa. Úgy tudjuk, hogy szeretné az egykori Rózsakertet is újjáépíteni. Hol lenne ennek a helye?
– Köszönöm ezt a kérdést, mindjárt megmondom, hogy miért. Elterjedt a városban, hogy lesz egy rózsakert. Én Jánosházán nőttem fel, jól emlékszem arra a nagyon szép rózsakertre, ami a hatvanas években folyamatosan díszítette a Mária kert melletti részt. Jánosháza piacozó város, vásározó település volt, ez a belső rész üres volt nem voltak parkok, itt volt lehetőség arra, hogy gabona, marha, sertéspiacra felhajtott állatok és termények gazdát cseréljenek. Mikor a piacozásnak vége lett, valamit kezdeni kellett ezekkel a szabad területekkel, fásítottak illetve megépítették a Rózsakertet. Ha jól emlékszem ez nagy szívügye volt az alkotmánybíró úr édesapjának, aki akkor itt tanácstag volt. Mivel Sándor volt a keresztneve, szeretetből Sándor kertnek is nevezte a népnyelv. A Rózsakertbe ültetett fák megnőttek, a rózsák nem tudnának díszelegni alatta, de a fákat is sajnálnánk onnan kivágni. Kertészmérnök véleményét is meghallgatva úgy gondoltuk, hogy a lebontott bútorbolt helyén valósul meg ez a Rózsakert. Több évszakos nagyon szép kert lesz, szép színfolt lesz a főtér közelében.
– Polgármester úr említette a várossá válás idején, hogy sok olyan forráshoz jut majd hozzá a település városként, amelyeket előtte nem sikerült elérni. A fejlesztések már ebből valósulnak meg?
– A Rózsakertnél maradva: Ezt Kovács Ferenc a Vas Megyei Közgyűlés elnöke ajándékozta a Jánosházának, bizonyára azért, mert mindig jó kapcsolatot ápoltunk, a jánosháziak szerették az elnök urat, a választásokon mindig jó arányban nyert itt. Ezt nem feledve ajándékozta Kovács elnök úr a városnak ezt a kertet, ez 20-25 ezer euró.
– Ön 2003 óta első embere a településnek, azóta fejlesztések sora valósult meg. Van még valami a tarsolyában, amit mindenképpen szeretne megvalósítani?
– Az előbb említettem az idősek otthonát, ami szívügyem. A környező települések is elöregedő települések. Az onnét elszármazó fiatalok visszalátogatnak, meglátogatják a szüleiket, de egyre inkább igénylik azt a fajta figyelmet, odafigyelést, amire egy idős embernek szüksége van. Ezt a távolból nagyon nehéz megtenni. A települések helyben próbálnak foglalkoztatni egy-két embert, akik rendszeresen látogatják az idős embereket, gyógyszereket, ételt visznek, de ez mégsem az a teljesség, amire szükség lenne.
Ezért gondoltam arra, hogy az ő lakóhelyük közelében, Jánosházán kell ezt létrehozni, mert Jánosházához van kötődésük a környező települések idős lakóinak. Ide jártak vásárolni, piacozni, tehát ez még élő kapocs. Ma már elég magas színvonalú otthonok vannak komoly komfortfokozattal, ez nem jelentene olyan traumát, mintha Magyarország egy másik szegletében helyeznék el őket. Ezzel természetesen munkahelyeket teremtenénk, mert ez 24 órás felügyeletet jelent, három műszakos munkarendben látnák el az időseket. 100-150-200 emberben gondolkodva ez egy jelentős munkavállalói létszám, főleg hölgyeknek. Ezen a területen főleg ők vannak hátrányban, nekik jelentene munkalehetőséget.
A másik dolog pedig: A fiatalok megtartása vagy idevonzása. Ehhez mi kell? Munkahelyek kellenek illetve lakhatási lehetőség. Van egy területünk, amit egy lakóparkká lehetne fejleszteni, ennek a területnek infrastruktúrával való ellátása is a következő időszak nagy feladata. Tehát a munkahely és a fiatalok helyben tartása illetve az átlagéletkor emelése.
– Köszönöm a beszélgetést.
– Köszönöm a lehetőséget.

Jánosháza, 2014. szeptember 5.

A riportot készítette: Illés Zsuzsa