Szil és Haris

Szekeres Zsófia az Őrségi Nemzeti Park természetvédelmi felügyelőjének előadásával ünnepelte május 10-én a Művelődési Ház a Madarak és Fák Napját. A nagyrészt felső tagozatosokból álló gyermekcsapat zsúfolásig megtöltötte az intézmény nagytermét. A diákok fegyelmezetten és érdeklődéssel hallgatták Szekeres Zsófiát, aki igyekezett minél részletesebben bemutatni az Év Fájának választott Mezei szilt, s az Év Madara címet kapó Harist.
A mezei szilhez már a történelem előtti időkben is szorosan kötődött az ember. A legrégebben ültetett fafajaink között tartjuk számon. Matuzsálemkorú, roppant méretű egyedeit szent faként tisztelték, törvényeket hirdettek ki alattuk. Kocsigyártók, asztalosok, tímárok és csőkészítők is szívesen dolgoztak vele, s belőle, de népi gyógyászatra is alkalmazták, míg lombja kérődző állatoknak szolgált takarmányul.
A viccesen csak láthatatlan tyúknak nevezett Haris, az egyik legnehezebben megfigyelhető madaraink közé tartozik, többnyire jellegzetes hangjáról lehet tudni, hogy éppen hol fészkel. Előnyben részesíti a magas füvű gyepeket, mezőket, éppen emiatt a nyári kaszálások fokozottan veszélyesek a számukra, gyakran járnak a hazai állomány megtizedelésével. Magyarországon a fokozottan védett madarak közé tartozik.
A Nemzeti Park munkatársa büszkén mesélt és avatta be a közönséget a Park mindennapi tevékenységébe, megfigyeléseik részleteibe, madárhangok lejátszásával színesítette a programot, zárásként pedig szívesen válaszolta meg a témával kapcsolatos kérdéseket.