Díszpolgárok

Pavlics István érdemesült esperes, kanonok, nyugalmazott plébános

Pavlics István plébános

Pavlics István Balozsameggyesen született 1934. szeptember 10-én. Szülei tanítók voltak, kilenc gyermeket neveltek.
Az elemi iskola négy osztályát szülőfalujában végezte, ahol szülei – szülőként is és tanítóként is – nagyon magas mércét állítottak elé mind a tanulásban, mind pedig emberi magatartásban.
A szentgotthárdi gimnáziumban töltött két év után kerül a szombathelyi Faludy Gimnáziumba, majd az ún. Kisszemináriumba. Itt érettségizett.
Papi hivatásának csíráit részben a családban, részben hitoktatói meghatározó személyiségében kereshetjük. A családban nagy hatást gyakorolt rá édesanyja imádságos lelkülete, édesapjának kemény szigora.
Teológiai tanulmányait a Győri Szemináriumban és a Budapesti Akadémián végezte, 1957. február 17-én szentelte fel Kovács Sándor püspök úr.
Nyőgérbe helyezik káplánnak, de felszentelése után fél évvel az 1956-os események miatt papi szolgálata megszakad. Szervezkedés vádjával két évre börtönbe zárják.
1964-ben került vissza az egyház kötelékébe.
Jánosházán 1976-tól volt plébános, 1990-től ellátta a zalaerdődi plébániát is. Plébánossága alatt folyamatosan hitoktat, karácsonyi műsorokat szervez, szívesen fogadja a középiskolás fiatalokat is egy kis beszélgetésre, éneklésre. Irányításával és vezetésével több, mint 30 éve működik énekkar Jánosházán. Aktívan szervezi a plébánia életét, irányítja a lehetőség és szükség adta beruházásokat.
Elindítója, lelki vezetője és tanácsadója a Rózsafüzér Társulatnak és a Karitász Csoportnak. 1993-ban megalapította a Szent Imre Általános Iskolát.
Soha nem feledkezik meg arról, hogy elsősorban pap, akinek Krisztus lelkületével kell élnie hívei körében.
1997. március 15-én a Vas Megye Közgyűlése által adományozott kitüntetést vehetett át.
1996-ig, ameddig egészségi állapota megengedte, végezte a hitoktatást.
Folyamatosan gondot fordított a nevelőtestület, de az iskola valamennyi dolgozója szakmai és lelki képzésére. Megnyilvánulásait mindig az önvizsgálódás és a jövőbeli célkitűzések megfogalmazásának kettőssége jellemezte. Szavaival megfogalmazta, tetteivel bemutatta, mitől katolikus a katolikus iskola.
Abszolút mérce: csak olyan követelményt állított, amit maga is teljesített. Figyelembe véve a képességeket, a dicsérettel és a kemény szigorral egyaránt teljesítményre ösztönzött. Prédikációi ma is lebilincselően hatnak gyermekre és felnőttre egyaránt.
Egyházmegyei megbízatásait is lelkesedéssel, kitartással, tudása legjavát nyújtva teljesítette.
Nyugdíjazása után, 2009-től a Jánosházi Plébániához tartozó Zalaerdődön él nyitottan a világ felé.
„Drukkolva gondolok arra – fogalmazta meg egyszer -, hogy a Krisztus által elképzelt papi életnek mennyire tudok megfelelni. Teszem, ameddig a Jóisten akarja, úgy, ahogy Szent Ágoston mondotta: „Én veletek együtt akarok keresztény lenni és értetek pap.”

Dr. Kiss László volt alkotmánybíró

Dr. Kiss László volt alkotmánybíró

Dr Kiss László  Jánosházán született, 1951. február hó 10-én. A Pécsi Tudományegyetem  Állam és Jogtudományi Karán a  Közigazgatási Jogi és Pénzügyi Jogi Tanszéken dolgozik 1975-től valamint a Magyar Alkotmánybíróságon. Az Állam- és Jogtudomány kandidátusa,  tudományos fokozatot 1982-ben, Az Állam- és Jogtudomány doktora címet , 1992.-ben érte el.  Fontosabb megbízatásai:

A Magyar Közigazgatási Kar alelnöke, 1992-től 1998-ig. A Deregulációs Tanács tagja, 1989-1990-ig, illetve 1995-től 1998-ig.A Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának tagja (1998-tól). Újraválasztották 2007. febuár 19-én, 2007. március 10-től 2016. március 10-ig, 9 esztendőre. A PTE AJK Doktori Tanácsának elnöke, Az Országos Közigazgatási Szakvizsga Bizottság tagja

Publikációs tevékenysége: 1975-től mintegy 35 monográfiája és kézikönyve, valamint közel 200 tanulmánya jelent meg külföldi és hazai szaklapokban.

9. Külföldi kapcsolatai: Humboldt-Ösztöndíjas a marburgi Philipps-Egyetemen, 1988-1989 és 1997. február 2 – augusztus 1-ig. Előadásokat tartott Eszéken, Krakkóban, Bayreuthban, Marburgban, Kölnben, Bonnban, tanulmányai jelentek meg Ausztriában, Lengyelországban, Németországban, Spanyolországban. Kitüntetései, szakmai elismerései: Baranya Megye Tudományos Díja, 1996.Széchenyi Ösztöndíj, 1997-2000. Belügyminisztérium „Tudományos Díj”-a, 2004  „Somogy Polgáraiért” Emlékérem, 2005. Magyar Jogász Egylet kitüntetése, 2006. Budapesti Corvinus Egyetem honoris causa doktora, 2007.

Nős, felesége nyugdíjas, gyermekei Eszter és Szabolcs, bölcsész, illetőleg rendőrtiszt.

Auerbach József, egykori gyárigazgató

Auerbach József

Auerbach József (1942-2019.) Az általános iskolát Nagyvázsonyban, a középiskolát a budapesti Faipari Technikumban végezte el. A középiskola befejezése után egy évet dolgozott a veszprémi VIDEOTON cég Rádiókáva gyárában, majd 1961-ben felvételt nyert a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem Faipari Mérnöki Karára, melyet 1966-ban sikeresen befejezett.

A diploma megszerzése után három éven át, a tanulmányaihoz ösztöndíjat biztosító Vas megyei Faipari Vállalat vasvári, jánosházi, majd szentgotthárdi telepén dolgozott, közép és felső vezetői beosztásban.

1970 januárjában Jánosházára költözött, ugyanis a budapesti székhelyű Iskolabútor és Sportszergyár gyáregységet hozott létre Jánosházán, melynek vezetésével bízták meg. A gyár 22évig tartó működése alatt, meghatározó szerepet töltött be a nagyközség életében. Ipart teremtett az addig főleg mezőgazdaságban és háztartásban dolgozók részére. A kezdeti 40-50 fős létszám hamarosan 400-ra emelkedett, és ez a létszám állandósult. A dolgozók a nagyközségből és vonzáskörzetéből kerültek ki. A középvezetők megfelelő szakmai képzése érdekében 1975-ben megállapodást kötött a szombathelyi Faipari Szakközépiskolával egy kihelyezett faipari tagozat beindítására. Az oktatás szakmai részében is tevékenyen részt vett. A tanulmányok befejezése után 16 fő tett szakközépiskolai érettségit, közülük 4 fő faipari technikus lett.

A kisgyermekes édesanyák nyugodtabb munkavégzése érdekében az óvodai szünet időtartamára a gyárban  a gyermekeknek felügyeletet és hasznos időtöltést biztosított. Ez a megoldás abban az időben meglehetősen újszerű volt. /1970-es évek/

A nagyközség társadalmi életében is részt vállalt, két cikluson keresztül volt a Nagyközségi Közös Tanács tagja

Kitüntetései: Könnyűipar Kiváló Dolgozója 1973. 1974.
MNK Minisztertanácsa Kiváló Munkáért 1981.
Kiváló társadalmi munkás 1985.

Az üzem 1992-ben gazdasági okokból megszűnt. Ezt követően egyéni vállalkozó lett, fa és bútoripari szakterületen.